Kisbácsról

Kisbács (románul Baciu) az azonos nevű község központja Romániában, Kolozs megyében.

Fekvése

Közvetlenül Kolozsvártól 8 kilométerre, a Nádas-patak bal partján. A községen át halad a Kolozsvárról Zilahra vezető országút.

Története

A község környékén több korszakhoz tartozó régészeti leleteket tártak fel: hallstatti , La Tène-i, neolitikumi, bronzkori, római kori, népvándorlás kori.

A falu történelme 1090-ig nyúlik vissza, eredetileg a ma Szent Iván néven ismert határrészen helyezkedett el, és a Szentiván nevet viselte. Az 1200-as években a települést a tatárok elpusztították, ekkor a falu életben maradt lakói a mocsárban bújtak el, majd megalapították a falut a jelenlegi helyen, Bács néven. Bács első említése 1263-ből származik Baach alakban. 1417-ben Szent Ágnes tiszteletére szentelt templomról van adat. 1459-ben Hunyadi Mátyás királytól malomjogot kapott. Katolikus temploma legkésőbb a 15. században épült, de utóbb barokk stílusban átalakították. 1580-tól a jezsuiták birtoka lett. A román parasztság az 1620-as években telepedett le. A 17. században görögkatolikus fatemplomot építettek, amely 1947-ig maradt fenn. Jelentős román lakosságról 1970-ig pedig beszélni nem lehet. 1950 -60 között a román gyermekek Bácsban 1-4 osztályt jártak, majd a tanulást 5-7 osztályban a szucsági vagy a kardosi iskolában folytatták, pedig a létszám érdekében a cigány gyermekek is a román osztályokba jártak. Iskola 1787-től működik a faluban. 1994-ben a 450 főből álló református gyülekezet új templomot épített Murádin Beyer Katalin tervei alapján.